Shimano fékváltókar reparálás házilag

Campagnolo országúti fékváltókarokat aránylag könnyű szervizelni, de vajon mi a helyzet a Shimanóval? Neki merjünk-e állni mondjuk egy nyolcfokozatú 600 Ultegra félváltókar teljes szétbontásának? Nem részletes szerelési útmutató következik, inkább csak a művelet érdekesebb vagy bonyolultabb részeit, valamint a lehetséges hibákat, hátulütőket ismertetném. Afféle “ezt is lehet, így is lehet”-jellegű iromány következik…

A Shimano 600 Ultegra ST-6400 fékváltókar
A Shimano 600 Ultegra ST-6400 fékváltókar

Miért a Shimano fékváltókar?

A cikk apropója egy nemrég megjavított (avagy összetákolt) Shimano 600 Ultegra fékváltókar. A történet ott indult, hogy ősszel megvettem az első vérbeli országúti kerékpáromat, és mint gondos gazdi, kíváncsi gépészhallgató, valamint mint kissé elégedetlen tulaj szétrobbantottam egy teljes karbantartás erejéig. Az acélváz lögybölésén át, a bowdenek cseréjén keresztül, az összes mechanikus szerkezet újrakenéséig mindent próbáltam rendbe tenni. A figyelmem kiterjedt a már több mint 20 éves fékváltókarokra is.

Az ST-6400-as fékváltókar robbantott ábrája
Az ST-6400-as fékváltókar robbantott ábrája

Mivel előtte még csak képről láttam ilyen ketyerét, és több helyen is olvastam, hogy nem a faék egyszerűségével vetekszik a szerkezet, ezért nem mertem nekiállni a kerékpáromon levő, működő fékváltókar szétszerelésének. Ekkor jött kapóra a cikk főszereplője, egy online apróban felbukkant, hibás, jobb oldali kar, amire rögtön le is csaptam. A csekély összegéért vett próbapéldány szétbontásának és remélt javításának már bátran nekiláttam. Ennek történetét olvashatjátok alább.

A műtéthez használt eszközök
A műtéthez használt eszközök

A ’90-es évek elején ezeket az alkatrészeket még elég tartósra tervezték, egykönnyen nem mennek tönkre. Az eladó állítása szerint az én hibás példányom egyik rugója repedt. Bíztam benne, hogy téved, ugyanis létezik egy ugyanazokat a tüneteket okozó, de ennél jóval valószínűbb – nem mellesleg könnyebben is javítható – hiba: a gyári zsír kiszáradása, megkeményedése.

Tudniillik mára az összes hasonló típus meghaladja a 15 éves kort, és a bennük levő kenőanyag egyszerűen elöregszik. A megkeményedett zsírnak túl nagy ellenállása van, ami a belső, finom működésű racsniszerkezetet – főleg hidegben – gátolja, ezzel a váltást nehézkessé vagy lehetetlenné téve. Ennek orvoslására egyesek részleges szétszedést, és WD-40-ben való áztatást javasolnak. Ez hatásos lehet, ám hosszútávon semmiképpen sem precíz megoldás.

Eddig szétbontani még nem igényel bátorságot…
Eddig szétbontani még nem igényel bátorságot…

A szerelést egy üres, tiszta asztalon kezdtem meg. A fékváltókart bizonyos szintig általános szerszámokkal lehet szerelni. Kell hozzá kereszthornyos csavarhúzó, dugókulcs és imbuszkulcs.

A szétszereléshez ki kell pattintani a márkanevet hordozó fedőlapot, kicsavarni a mögötte található hatlapfejű csavart, el kell távolítani a fékkar forgástengelyét. A lefelé váltó kar által takart helyen van egy csavar a fékkarban. Ezt kihajtva lehúzhatjuk a nagy kart a kisebbről. Elérkeztünk a gyári robbantott ábra szerinti szétszerelhetőségig. Már láthatjuk az igen összetett váltómechanizmust. Ezt tovább bontani gyárilag egy különleges 4 körmös dugókulccsal lehet, hogy akárki ne tudja megbabrálni.

Ezt a speciális kulcsot helyettesítendő egy tetszőleges laposvas darabot köszörültem és reszeltem formára. Ennek segítségével már le tudtam csavarni az anyát. Itt jegyezném meg, hogy habár lehet képeket készíteni a kiszerelt alkatrészek helyzetéről, sorrendjéről, és vannak egyéb trükkök is, azért az összeszerelést nagyban csak az könnyíti meg, ha megértjük miként működik a szerkezet.

A kiszerelt fékkar hátulról
A kiszerelt fékkar hátulról

Innentől kezdve csak pár apró zégergyűrű és a rugóval feszített alkatrészek súrlódása tartja egyben a konstrukciót. A miniatűr biztosítógyűrűket szemöldökcsipesz és tű kombinációjával sikerült lepattintanom. Egyikőjük megtalálásához egy mágnes és fél óra kellett…

Miután darabokban volt a fékváltókar, elkezdtem zsírtalanítani az alkatrészeit, amit megfelelő oldószer hiányában törölgetéssel végeztem. A tisztításhoz különböző méretű tűket, egy fülpiszkálót, pár lap WC papírt és a türelmem nagy részét használtam fel. A gyári zsírt úgy kell elképzelni, hogy egyes fém felületekről nem sikerült teljesen letörölni, mert annyira rászáradt, hogy néhol tűvel kellett lekapargatnom.

A hatlapfejű csavar kiszerelésével lebontható a felfelé váltásért felelős nagy kar a mechanikáról...
A hatlapfejű csavar kiszerelésével lebontható a felfelé váltásért felelős nagy kar a mechanikáról…

Egyszerre elszállt az egyszerű javításba vetett hitem. Az említett rugóhoz érve, alaposan szemügyre véve észrevettem, hogy valóban el van repedve. Lényegében csak egy vékony szál tartotta egyben. Úgy vélem, hogy fáradásos törést szenvedett, esetleg anyaghiba is közrejátszhatott.

A fékváltókart főként a működése, szerelhetősége megismerésének érdekében vettem. Habár a repedt rugóval is ellátta volna ezen feladatát, azért mégiscsak igyekeztem használhatóvá tenni. Nem kevés utánajárást követően talán találtam volna donor kart vagy bontott rugót valahol külföldön, postával együtt pár ezer forintnyi összegért, viszont nem akartam több pénzt áldozni erre. Ehelyett próbáltam leleményes lenni.

…valahogy így…
…valahogy így…

A rugót tehát pótolnom kellett. Apám műhelye telis-tele van különféle teherautó szerelés közben felhalmozott alkatrészekkel, amelyek között lehet találni egyet s mást. Először a műhelyben fellelt, hasonló átmérőjű rugóacél alapanyagúnak hitt huzal alakra hajlításával próbálkoztam meg. Ehhez satu, fogó, kalapács, egy vágószerszám és egy a rugó belső átmérőjénél kisebb átmérőjű rúd kellett, amire rátekerve a huzalt megkaptam a kívánt forma alapját. Ezután következett a fülek kihajtása. Az éles hajlításkor sorra letörtek a fülek. Nem volt megfelelő tehát az alapanyag. A sikert végül egy nagyjából megegyező hajlítási átmérővel rendelkező spirálrugó egy menete hozta meg. Erre sikerült törés nélkül füleket hajlítani, és úgy-ahogy síkba hozni a rugót, valamint kellő erővel rendelkezik a biztos működéshez.

…illetve így
…illetve így

Következhetett a leginkább várt rész. Vajon sikerül-e a kar összeszerelése és üzemel-e a házilag gyártott rugóval?

A történethez hozzátartozik, hogy egy angol nyelvű szöveggel kevésbé-, ellenben képpel gazdagon illusztrált szerelési leírás segítségére hagyatkoztam, ami ugyanezt a típust mutatja be. Mint később kiderült, ez hiba volt. Szétszerelés előtt nem elég alaposan tanulmányoztam át a kütyüt, inkább a leírásra hagyatkoztam. Túlzott bizalmat adtam a képeknek és elkezdtem megfontolatlanul szétszerelni, abban bízva, hogy majd a leírással könnyedén fog menni az összeszerelés és megspórolom a gondolkozást. Erre csúnyán ráfizettem, ugyanis a tökéletesen összeszerelt állapothoz a 4. próbálkozással jutottam el csupán. Ezt az okozta, hogy habár sorrendben tettem le a kar részeit szétbontáskor, de bízva a képekben, nem figyeltem a fordított sorrendre az összeszerelésnél. Így kimaradt egy alkatrész.

A záróanya, és a lecsavarásához készített szerszám, mely nem lett a legszebb, de a célnak megfelelt
A záróanya, és a lecsavarásához készített szerszám, mely nem lett a legszebb, de a célnak megfelelt

Mivel már csak egyedül az maradt az asztalon, így a helyét sem könnyen fejtettem meg. Próbálkozással eltöltött jelentős idő után és kamatostól bepótolva a gondolkozást, végül rájöttem a kimaradt részegység helyére. Közben felfedeztem, hogy hiába az azonos típusú fékváltókar, néhány alkatrészt időközben kissé átterveztek a Shimanónál. Tehát a leírás jó volt, csak épp egy másik verzióhoz. Persze nem kell nagy különbségekre gondolni. Ilyen pl.: Két különálló alkatrészt később egy darabból oldottak meg, vagy a hézagolót más anyagból gyártották, de a bal fékváltókarnál kiderült, hogy akár egészen eltérő formájú alkatrészpárokat is gyártottak egyazon típushoz.

A kibontott záróanya alátéttel és a fékbowden fejét fogadó acélkerettel
A kibontott záróanya alátéttel és a fékbowden fejét fogadó acélkerettel

Összeszerelés közben észnél kellett lennem, mert egyszerre kellett figyelni a rugók helyére, előfeszítésére úgy, hogy közben a racsniszerkezet kilincseit mozgató nagyon vékony rugókat könnyedén túl lehet terhelni. Van olyan lépés az összeszerelés során, aminek teljesítése legalább három kezet igényel. Például: egy erősebb rugó már feszíti, de még nincs a helyén, közben már a kilincs is kimozdult, stb.

Mivel ennyi kézzel nem sokan rendelkeznek – pláne nem férnek hozzá mindhárommal egyszerre a problémához –, ezért más megoldás kell. Elég lehet két nagyon ügyes kéz is. Ha még ez a feltétel sem teljesül, akkor sincs teljesen veszve a dolog. Elég 2 közepesen tehetséges kéz, de a hiányzó ügyességet IQ-val és nagyfokú türelemmel kell pótolni. Szerelési tapasztalattal nem rendelkezők ne ezen kezdjék el a szakmát. Nem hiába, hogy a fékváltókarokat később (talán már abban az időben is) robotokkal szereltetik össze.

A fékváltókar léptető mechanikája a kioldókarral…
A fékváltókar léptető mechanikája a kioldókarral…

Nagy nehezen sikerült összeszerelnem végül, következhetett tehát az igazság pillanata. Kipróbáltam a váltást és sikerült. Elég jól eltaláltam a rugó alakját, méreteit, anyagát, hogy működjön.

Az újrakenéshez kis viszkozitású lítium bázisú zsírt használtam, kivéve a gyenge rúgóval feszített kilincsek tengelyénél. Ezeket olajoztam. Sajnos így sem állta ki a -20°C-os mélyhűtős tesztet, de épeszű használati hőmérsékleten működik.

…illetve anélkül
…illetve anélkül

Konklúzió

A megoldást sajnos csak átmenetinek tekinthetem, habár jelenleg hibátlanul működik a mechanizmus, de az eredetileg spirálrugót nem sikerült egészen síkká alakítani, így állandó súrlódása van a rugó melletti résszel. Ezzel egyrészt koptatják egymást az érintkező felületek, másrészt a rugó munkájának egy részét felemészti. Ha a rugó a használat mellett veszít erejéből, előfordulhat, hogy nem lesz elég ahhoz, hogy a teljes pályáját befussa a nagyobb súrlódás miatt, ami megbénítja a szerkezetet. Emellett nem tudom, miként viseli a fárasztó igénybevételt, hogy nem fog-e 34 kattintás után eltörni, akárcsak gyári elődje.

A kioldókar és kapcsolódó alkatrészei kiszerelést követően
A kioldókar és kapcsolódó alkatrészei kiszerelést követően

Mivel végtére is sikerült összeszerelnem a kart, sőt működőképessé is varázsoltam, ezért elégedett vagyok. Így már a bringán levő működő karok szervizének is volt merszem nekiállni. A javítás során szerzett tapasztalatoknak köszönhetően azokkal már elsőre sikerrel végeztem. Az újrakenést követően az első váltóhoz tartozó karon jelentős változást tapasztalok. Jóval határozottabban érezhető egy-egy váltás, már könnyen elkülöníthető a „trim” fokozat és a teljes leváltás fokozata. A kerékpáromon így tehát sikerült minden olyan karbantartási feladatot elvégeznem, amit szerettem volna, most pedig várjuk a jobb időt.

Balra a repedt rugó; középen: valami ilyesmi szolgált alapanyagul az újhoz; jobbra pedig a házilag gyártott új rugó
Balra a repedt rugó; középen: valami ilyesmi szolgált alapanyagul az újhoz; jobbra pedig a házilag gyártott új rugó